Sellőkről

A múlt héten Bükfürdőn töltődtem fel, ez az oka a bejegyzések eltűnésének. Éreztem, hogy szükségem van erre a pár napra, a víz, a pihenés áldásos hatására, hogy újra rátaláljak a harmóniára. Az útra Schaffer Erzsébet Káprázat az élet! c. könyvét vittem magammal. Mit mondjak, a legjobb kísérő volt.

"Pap korában egyszer Fulghum tiszteletesre vagy hetven gyereket bíztak. Játszott velük. Csapatot választottak. Minden gyerek dönthetett, mi akar lenni. Óriás, Varázsló vagy Törpe. Lázas töprengés. És akkor egy kislány odamegy a tiszteleteshez. Aggodalmas hangon kérdi: - És hova álljanak a Sellők?

Íme Robert Fulghum válasza:

Nem akart se óriás, se varázsló, se törpe lenni. Tudta pontosan hová tartozik. Ő sellő. Esze ágában sem volt, hogy kiszálljon a játékból. Részt akart venni benne úgy, ahogyan a sellők, anélkül, hogy feladná méltóságát, személyiségét. 

Nos, hát hová is álljanak a sellők? Mindazok, akik különböznek, akik nem hajlandók beülni a rendelkezésükre bocsátott skatulyába. 

Néha sikerül meglelnem a helyes választ:

- A sellők ide állnak a Tenger királya mellé.

Ott álltunk hát kéz a kézben, és néztük a varázslók, óriások és törpék csapatait, ahogy vad összevisszaságban rohangálnak fel, s alá. 

Mondják, hogy nincsenek sellők. Nem igaz. Egyet ismerek személyesen. A kezét is fogtam..."