Mielőtt...

Középiskolás voltam, amikor egy padban megtaláltam a Mielőtt felkel a nap c. film videokazettáját, és teljesen rákattantam, hogy nekem ezt látnom kell. Nagyon nehezen jutottam a filmhez, de megérte, mert az első rész beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A második már kevésbé hatott rám új korában, gondolom, éretlen voltam akkor a történetre. A Mielőtt filmek ugyanis szerintem akkor igazán jók, ha az ember átélt már hasonló élethelyzeteket: a nagy találkozást, a szerelem első, földöntúli szakaszát, az első nagy csalódást, a bizonytalanságot, hogy a nagy pofon után mi jön vagy azt, hogy a nagy szerelem mivé válhat a hétköznapokban. Mert a harmadik rész nekem erről szól. Kicsit karcosabb, realistább, mint a korábbiak, másrészt viszont beteljesült, hiszen a főszereplők együtt vannak, gyermeket nevelnek, küzdenek - magukkal, az élettel, egymással... önmagukért, egymásért...

A karakterek hangsúlyosabbak, Celine még okoskodóbb és idegesítőbb, mint valaha, Jesseben még erősebb a kicsit elvarázsolt, habókos író, viszont mindeketten még szerethetőbbek, mint valaha. Mert olyan igaziak. Olyanok, mint te vagy én.

Nekem ez a valódiság tetszett a legjobban. Hiszen, ahogy Jesse mondja, az élet ilyen, van benne minden: nemcsak boldogság és csillagpor, hanem szívás, hülyeség, bántás és megbántódás is. Talán az a butaság, ha ezt nem fogadjuk el, hanem arra vágyunk, hogy minden olyan legyen, mint a tündérmesékben. Hiszen ezzel csak az a baj, hogy amikor azon toporzékolunk dühösen, hogy miért nem olyan, amilyennek elképzelnénk, csak siránkozunk, ahelyett, hogy tennénk valamit vagy éppen lemaradunk a tündérmesébe illő epizódokról. Mert az élet tökéletlenségei mellett ezekből is jócskán adagol.

És mégis mit kezdjünk ezzel? Talán azt, amit Celine javasol, hogy egy adag humorral kezeljük a legnagyobb szívást is, vagy tegyük azt, amit Jesse, ragadjuk meg és éljük meg a csillagporos pillanatokat. 

Talán a kettő ötvözése a legjobb ... mielőtt... 

A legszebb az volt számomra a történetben, ahogy tökéletes arányérzékkel tette érezhetővé, hogy az első két részben bemutatott, igazi nagy szerelem egyszerre mekkora ajándék és mekkora teher a kapcsolatban. Hiszen egyszerre van súlyos ára a beteljesülésnek, és teremt rengeteg elvárást a közös élettel és a másik emberrel vagy magunkkal szemben, másrészt pedig folyamatosan ad hitet és reményt a másikban, önmagunkban, egymásban...