Egy nehéz kérdésről
A https://www.facebook.com/#!/feldmarinstitute?hc_location=stream facebook oldalon Feldmár András minden szerdán válaszol egy kérdésre. Az eheti különösen érdekes volt számomra, hiszen sokszor és sokat hallok, gondolkodom a gyermekvállalásról.
Laci: Azt mondtad valahol, hogy aki gyereket akar, nem tudja mit akar. Andrew! Te mit éreztél, amikor gyereket szerettél volna? Ha adnál tanácsot, mit mondanál? Mikor vállaljon az ember gyereket? Mit gondolsz, mikor telik be a gyerekvállalás kairosza?
András: Az idézet, Laci, csak annyit jelent, hogy annak ellenére, hogy sokat olvashatsz erről, szüleid, barátaid sokat mesélhetnek Neked erről, mégsem lehet soha elegendő információ ahhoz, hogy az ember valóban tudja mibe is kezd bele. Akinek még soha nem volt gyereke és azt állítja, hogy "Gyereket szeretnék!" - az nem tudja mit beszél. Az ő egyéni, személyes élménye a saját gyerekével leírhatatlanul más lesz mint bárki másé valaha is volt. Itt csak fantázia van, képzelődés, és nem is egy gyerekkel kapcsolatban, hanem a szülőkkel (jaj, nekik unoka kell!), kortársakkal (mindenki körülöttem állapotos!), stb....
Én soha nem is gondolkoztam azon, hogy milyen is lenne apának lenni, amikor hirtelen megtudtam, hogy a barátnőm akivel pár hónapja jártam, állapotos. Ő addig azt állította, hogy ő nem eshet teherbe, hiszen két előző házasságában sohasem használt fogamzásgátlót, mégsem történt semmi. Mondta, ő örül, én akármit is csinálok, megtartja a magzatot, de ne érezzem magam felelősnek. Három hónapba telt míg elhatároztam, hogy velük maradok. Ez 1969-ben volt, most volt fiam 43. születésnapja. Lányom most volt 40 éves. Nem bántam meg.
Tanácsot ebben nem lehet adni, hiszen az elhatározás következményével a másiknak kell majd élnie, nem nekem. Laing megjegyezte, hogy nem csak gyerekek szenvednek felnőtt társaság nélkül, a felnőtt is megfosztódik fontos élményektől egy gyerek nélküli életben. A gyereknek nehéz felnőni szerető felnőttek nélkül, és ugyancsak egy felnőtt nem fejlődik, nem nő bizonyos téren, egy gyerek társasága és egy gyerekért érzett felelősség nélkül.
Hogy mikor érik meg egy ember arra, hogy gyereke legyen? Lehet, hogy az igazság az, hogy akkor érik meg az ember miután gyereke lett.
Az emberi élet végessége, az, hogy a lehetőségek végtelenek, de az aktualitás nagyon is véges, azt váltja ki, hogy mindannyian ábrándozhatunk a meg nem valósított, másik életünkről. Az akinek gyereke van sajnálhatja mindazt amit csak gyerek nélkül tudott volna elérni, és az akinek nincsen gyereke, sajnálhatja mindazt amit csak egy gyerek tud adni. Hála istennek, nem KELL, nem muszáj ábrándozni, lehet örülni annak ami van.
Laci: Azt mondtad valahol, hogy aki gyereket akar, nem tudja mit akar. Andrew! Te mit éreztél, amikor gyereket szerettél volna? Ha adnál tanácsot, mit mondanál? Mikor vállaljon az ember gyereket? Mit gondolsz, mikor telik be a gyerekvállalás kairosza?
András: Az idézet, Laci, csak annyit jelent, hogy annak ellenére, hogy sokat olvashatsz erről, szüleid, barátaid sokat mesélhetnek Neked erről, mégsem lehet soha elegendő információ ahhoz, hogy az ember valóban tudja mibe is kezd bele. Akinek még soha nem volt gyereke és azt állítja, hogy "Gyereket szeretnék!" - az nem tudja mit beszél. Az ő egyéni, személyes élménye a saját gyerekével leírhatatlanul más lesz mint bárki másé valaha is volt. Itt csak fantázia van, képzelődés, és nem is egy gyerekkel kapcsolatban, hanem a szülőkkel (jaj, nekik unoka kell!), kortársakkal (mindenki körülöttem állapotos!), stb....
Én soha nem is gondolkoztam azon, hogy milyen is lenne apának lenni, amikor hirtelen megtudtam, hogy a barátnőm akivel pár hónapja jártam, állapotos. Ő addig azt állította, hogy ő nem eshet teherbe, hiszen két előző házasságában sohasem használt fogamzásgátlót, mégsem történt semmi. Mondta, ő örül, én akármit is csinálok, megtartja a magzatot, de ne érezzem magam felelősnek. Három hónapba telt míg elhatároztam, hogy velük maradok. Ez 1969-ben volt, most volt fiam 43. születésnapja. Lányom most volt 40 éves. Nem bántam meg.
Tanácsot ebben nem lehet adni, hiszen az elhatározás következményével a másiknak kell majd élnie, nem nekem. Laing megjegyezte, hogy nem csak gyerekek szenvednek felnőtt társaság nélkül, a felnőtt is megfosztódik fontos élményektől egy gyerek nélküli életben. A gyereknek nehéz felnőni szerető felnőttek nélkül, és ugyancsak egy felnőtt nem fejlődik, nem nő bizonyos téren, egy gyerek társasága és egy gyerekért érzett felelősség nélkül.
Hogy mikor érik meg egy ember arra, hogy gyereke legyen? Lehet, hogy az igazság az, hogy akkor érik meg az ember miután gyereke lett.
Az emberi élet végessége, az, hogy a lehetőségek végtelenek, de az aktualitás nagyon is véges, azt váltja ki, hogy mindannyian ábrándozhatunk a meg nem valósított, másik életünkről. Az akinek gyereke van sajnálhatja mindazt amit csak gyerek nélkül tudott volna elérni, és az akinek nincsen gyereke, sajnálhatja mindazt amit csak egy gyerek tud adni. Hála istennek, nem KELL, nem muszáj ábrándozni, lehet örülni annak ami van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése