Pünkösdi túra

Sokan egyetértenek azzal, hogy az embernek a kiegyensúlyozottsághoz szüksége van a természetre. Természet alatt pedig nem azt értik, hogy a villamosból látni egy parkot, hanem ahol tiszta a levegő, fű-fa-virág illat van, hangyák és bogarak, zöld és zöld... Nekem ezt az igényt általában az otthon töltött idő, a hegy elégíti ki. Időnként azonban a pesti életembe is kerül egy-egy "nagyobb dózis" természet. Így adódott a hétvégén Marcsi barátnőm jóvoltából, hogy közel kerülhettem a Föld szívéhez és saját magamhoz Dobogókőn és a Rám-szakadékban, illetve onnan kijövet. Hatalmas élmény volt. Különösen az, hogy amikor már fáradt voltam és kedvetlen, és még mindig nagyon hosszú és meredek út állt előttünk, akkor rátaláltam magamban valamiféle belső erőre. Néztem a fiatal zöld fákat, amiken átsütött a napfény, és egyszer csak rájöttem, hogy bírom, hogy ott legbelül kitartás van és lelkesedés és valami magabiztos  boldogság. Hogy legbelül minden rendben van, csak rárakódott egy csomó felesleges, nehéz, oda nem illő dolog. Ezért is jó néha a természetben lenni...