Hatások

Sokszor érzem azt, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert olyan jó emberek és dolgok vesznek körül. Hálás vagyok az élményekért, az együtt töltött percekért és az egyedül megélt, izgalmas, érdekes, elgondolkodtató vagy éppen meghökkentő hatásokért. Íme a legújabbak:

Brené Brown: Bátraké a boldogság

Sokat elárul egy könyvről, hogy Feldmár András ajánlja. Akiket ez inkább elbizonytalanít, azoknak elmondom, hogy bár a lélekről szól, de roppant érthetően, gyakorlatiasan, sőt praktikusan. Pedig a téma komoly: a szégyen, a sebezhetőség és az elfogadásával, felvállalásával elérhető boldogság. Én máris úgy érzem, hogy működik...

A hétvégén filmünnep volt. Persze elég szomorú, hogy azt lehet ma filmünnepnek nevezni, ha 700,-  Ft egy mozijegy 1.500,- helyett, de sajnos ilyen világ van. Én sajnálom, mert kb. minden nap tudnék filmeket nézni. Ez a pár nap azért lehetőséget adott egy kis mozizásra, ami nekem a várt tömeg ellenére egész kellemes volt. Két filmet néztem:

Don Jon: Ami sokkal mélyebb és tartalmasabb film annál, aminek látszik. Én felvilágosító filmnek használnám középiskolásban és azon túl is, mert annyira sokat mutat a férfi-nő kapcsolatokról, az elvárásokról, az elfogadásról, a másik emberben való elveszésről... és annak hiányáról.

Blue Jasmine: Érdekes életmese Woody Allentől. Kicsit tartottam tőle, mert Woodynál nem lehet tudni, és féltem, hogy nagyon taszító lesz a főhős, de végül nagyon örülök, hogy láttam. Mert elgondolkodtató, megvitatható és közben mégis szórakoztató. Kicsit görbe tükör, kicsit New York, kicsit mi mindannyian.