Feldmár forever
A pszichológiára fogékonyaknak ajánlom Feldmár András facebook oldalát, ahol szerdánként egy-egy ehhez hasonló olvasói levélre válaszol.
Kedves András! Egy szakításon vagyok túl, és ennek feldolgozásával kapcsolatban lenne kérdésem. Van-e valami, amivel megkönnyíthetném ezt a folyamatot, jelenleg a sértődöttség, harag, és a megértés gondolata között hánykolódom. ... Hogyan érthetném meg igazán az elfogadást és az elengedést és hol van a határ az elfogadás és a lemondás között?
András: Nincs tervezet (blueprint) arra, hogy mit kell tenni amikor egy kapcsolatnak vége. Túl kell élni a fájdalmat, meg kell gyászolni a veszteségeket, hálásnak kell lenni azért ami jó volt és örülni kell annak, hogy valami új kezdődik, újat lehet teremteni, mást lehet csinálni mint eddig.
A különlétből két ember összejön, egy csoda! Egy darabig együtt maradnak, van dolguk egymással, a világgal. Ahogy egy kapcsolat meg tud születni váratlanul, ugyanúgy egy kapcsolat meg is tud szűnni, váratlanul. Ha csak az egyik veszi észre, hogy itt az idő, válni kell, a másik úgy tesz, mintha még minden rendben lenne, akkor egy dráma játszódik le, de hamis, hiszen ha valaminek vége van, akkor, vége van. A halál benne van a születésben, a "goodbye" benne van a "hello"-ban.
Akinek meglepetés az amikor a másik szól, hogy ő itt, most kiszáll, az valószínűleg nem figyelt oda már jó ideig, vagy nam akarta észrevenni azt ami nyilvánvaló. Amikor első feleségem megcsalt egy jó barátommal, ezt úgy tudtam meg, hogy barátom felesége felhívott telefonon és ordította, "Tudod te hol van most a te feleséged? Én tudom. Az én férjemmel basznak egy hotelszobában!" Én elkezdtem szédülni, mondtam, hogy "Nem igaz!" -- de valahol derengett a belátás, hogy én ezt tudtam is, de nem akartam tudni, hogy tudom.
Egy kapcsolat akkor tud végtelen lenni, ha nem válik unalmassá. Amikor a partnerek lépten, nyomon meglepik egymást. Ez nem egy feladat, házimunka vagy kihívás. Ez történik addig amíg két ember spontán és őszinte egymással. Abban a pillanatban amikor az egyik, a másik, vagy mindketten hazudni kezdenek, vagy cenzúrázzák a mondanivalót, mert félnek, hogy a másik megbántódik, vagy dühös lesz, vagy az én igazam nem felel meg, nem elég jó a másik elvárásához képest — akkor kezdődik a rutin, az unalom és az eltávolodás.
Bátorság nélkül nincs igazmondás, bátorság nélkül nincs barátság, bátorság nélkül nincs izgalmas együttlét, nincs jó szex, nincs sírás, nincs nevetés.
Gyakorold a saját bátorságodat, keress egy bátor párt magadnak, hidd el, olyan izgalmas lesz az élet, hogy elfelejted búdat, bánatodat, időd sem lesz a sajnálkozásra.
András: Nincs tervezet (blueprint) arra, hogy mit kell tenni amikor egy kapcsolatnak vége. Túl kell élni a fájdalmat, meg kell gyászolni a veszteségeket, hálásnak kell lenni azért ami jó volt és örülni kell annak, hogy valami új kezdődik, újat lehet teremteni, mást lehet csinálni mint eddig.
A különlétből két ember összejön, egy csoda! Egy darabig együtt maradnak, van dolguk egymással, a világgal. Ahogy egy kapcsolat meg tud születni váratlanul, ugyanúgy egy kapcsolat meg is tud szűnni, váratlanul. Ha csak az egyik veszi észre, hogy itt az idő, válni kell, a másik úgy tesz, mintha még minden rendben lenne, akkor egy dráma játszódik le, de hamis, hiszen ha valaminek vége van, akkor, vége van. A halál benne van a születésben, a "goodbye" benne van a "hello"-ban.
Akinek meglepetés az amikor a másik szól, hogy ő itt, most kiszáll, az valószínűleg nem figyelt oda már jó ideig, vagy nam akarta észrevenni azt ami nyilvánvaló. Amikor első feleségem megcsalt egy jó barátommal, ezt úgy tudtam meg, hogy barátom felesége felhívott telefonon és ordította, "Tudod te hol van most a te feleséged? Én tudom. Az én férjemmel basznak egy hotelszobában!" Én elkezdtem szédülni, mondtam, hogy "Nem igaz!" -- de valahol derengett a belátás, hogy én ezt tudtam is, de nem akartam tudni, hogy tudom.
Egy kapcsolat akkor tud végtelen lenni, ha nem válik unalmassá. Amikor a partnerek lépten, nyomon meglepik egymást. Ez nem egy feladat, házimunka vagy kihívás. Ez történik addig amíg két ember spontán és őszinte egymással. Abban a pillanatban amikor az egyik, a másik, vagy mindketten hazudni kezdenek, vagy cenzúrázzák a mondanivalót, mert félnek, hogy a másik megbántódik, vagy dühös lesz, vagy az én igazam nem felel meg, nem elég jó a másik elvárásához képest — akkor kezdődik a rutin, az unalom és az eltávolodás.
Bátorság nélkül nincs igazmondás, bátorság nélkül nincs barátság, bátorság nélkül nincs izgalmas együttlét, nincs jó szex, nincs sírás, nincs nevetés.
Gyakorold a saját bátorságodat, keress egy bátor párt magadnak, hidd el, olyan izgalmas lesz az élet, hogy elfelejted búdat, bánatodat, időd sem lesz a sajnálkozásra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése