Réz

Most olvastam Réz András Még mindig szorongok c. könyvét, amiből újra megtanultam gondolkodni csak úgy, az élet dolgairól.

A kedvenc idézetem:

"Hogy lelki mentorod miért gondolja úgy, hogy BOLDOGSÁG=SZERELEM, ne tőlem kérdezd! ... Én csak annyit tudok, hogy Boldogság és Szerelem még akkor sem kerülne egymással beszélő viszonyba, ha a transzszibériai vasúton egy kupéban kellene utazniuk Moszkvától Vlagyivosztokig.

Boldogság csak ücsörögne, Jekatyerinburgig kizárólag pozitív dolgok járnának a fejében, aztán Novoszibirszk közelében elővenné a hímzését, és elmélyülten dolgozgatna Irkutszkig, majd kibámulna az ablakon a sűrű hóesésbe, és átadná magát az elmélkedésnek a természet mindenhatóságáról, vagy a Mindenható természetességéről.

Mindeközben Szerelem fel-alá rohangálna aggodalmasan, hogy mi lehet a tárgyával. Percenként előkapná a mobilját, és hisztizne ha térerő híján nem turbékolhatna vele. Kirovnál szakítana, Permnél kibékülne. Minden állomáson és megállóhelyen kiugrálna, ajándékokat vásárolna, majd azon keseregne, hogy egyik sem elég jó, elég szép, elég drága Neki. Folyamatosan gyanakodna, hogy mit csinál Ő a százötven órányi vonatozás idején. Éjszakánként felriadna sajgó szívvel, szívében gyötrő hiánnyal, mesélni kezdené az ő végtelen lelki szenvedéseit. Senkit sem hagyna aludni. Boldogságot sem. Aki már nem is lenne olyan boldog. És közben hull a hó..."