Fuss, Forest!

Ma hallgattam a Morning Show-ban a beszélgetést Lubics Szilviával, aki legjobb nőként futotta le a Spártathlont, azaz az Athén és Spárta közötti 246 km-es ultramaratoni futóversenyt. Ez önmagában is felfoghatatlan dolog, de az én szívemnek 2 szempontból is különösen kedves: egyrészt, mert én is futok egy keveset, másrészt pedig azért, mert a hölgy nem messze kicsiny falumtól, Hahóton fogorvos, azaz földim.

Nagyon jó volt hallgatni, ahogy arról beszélt, hogy minden fejben dől el, és milyen erőt ad annak a megtapasztalása, ha az ember kontrollálni tudja magát, és nap mint nap tenni azért, hogy teljesüljön az álma. Ha ezt egyszer megtapasztalja, akkor függő lesz, és tudja, bármi sikerülhet.

"Engem az életben a kíváncsiság, a kihívások érdekelnek, és a jó harc győzelmei és vereségei. Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl saját határaimon." (Coelho)