Könyvajánló - Nyarak könyve

Ahhoz képest, hogy mennyit olvasok, meglepően kevés könyvajánlót írtam eddig. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a könyv teljesen része az életemnek, és csak azokról írok, amelyek igazán nagy hatással vannak rám. Most is egy ilyen könyv következik: Emylia Hall Nyarak könyve c. regénye. 

Hogy miért? Mert az írónő - akinek nem mellesleg személyes élményei ihlették a könyvet - gyönyörűen ír a felnőtté válásról, az anya-lánya kapcsolatról, Magyarországról, a Balatonról, a nyár illatairól, ízeiről, az első szerelemről ... Ha mégis röviden akarnám összegezni, akkor a http://librarium.blog.hu/2013/05/27/az_a_regi_nyar_150 oldalon írtakat venném kölcsön:  "A Nyarak könyve arról mesél, hogy az életben a két legfontosabb dolog a szeretet és az őszinteség, önmagában egyik sem elég a másik nélkül: hiába szeretünk valakit, ha nem vagyunk hozzá őszinték, és hiába mondunk igazat, ha nem szeretünk eléggé." 

"Másnap reggel arra ébredtem, hogy elöntött a kora reggeli nap. Magamra húztam a hűvös lepedőt, amit az éjszaka lerúgtam, és egy percig csak feküdtem bebábozódva, fülelve. A reggel is a maga módján volt jellegzetes. Zengett a madárdal, mert a ház az erdő közepén állt. Később Marika segített megkülönböztetni a pacsirta és a fülemüle hangját, de akkor reggel csak feküdtem és hallgattam édes és harsány dalolásukat, és úgy éreztem, valami varázsos, titkos igazságra bukkantam."

"-Tudod - mondta, hogy amíg újra nem jössz, mind várni fogunk. Nemcsak én, hanem ezek a földek, a ház, a varangy, amelyikre majdnem ráléptünk az erdőben. Mind itt vagyunk és várunk. Mert a tieid vagyunk. Hozzád tartozunk. Egy egész másik világod marad itt, Erzsi, látod. És a nap semelyik nyáron nem fog addig kisütni, amíg te meg nem jössz. A mi kedvünkért sem."

"Be is ugrottam, nem gondolkoztam semmit. Kibújtam a ruhámból, hagytam lehullani a  földre, és lerúgtam a szandálomat. Aztán nekifutottam és ugrottam, magasról, nagyot, az egyik kezemmel átkaroltam a térdem, a másikkal befogtam az orrom. Tökéletes csattanással értem a vízbe, mint egy képregényben, ahol kilövell a víz, és alatta a betűk: PLACCS! Mikor fölmerültem, tavi hínárt köpködtem, a szemem szúrt, és a fülem, amint kidugult, tapsolást hallott. Tamás a vízben, Marika a parton és az erdő újra meg újra visszaverte a vidám hangot. Felrúgtam magam, hanyatt feküdtem a vízen, és csak lebegtem, napoztam, és eldöntöttem, hogy ez a boldogság, éppen ez. Ennyit jelent igazán, szívből boldognak lenni."

"-Esik az eső - felelte Tamás. - Mindenütt esik, kivéve itt.

Aztán odahajolt és megcsókolt. Derült égből. Talán más országokban ez így szokás, minden közelítő szertartás mellőzésével, semmi közelebb siklás. Csak csók az égből. Bár az arcunk nedves volt, a szája meleg és puha. A csók csak egy-két másodpercig tartott, nem tovább. De ezalatt a napsütötte erdő illatát éreztem, és valami olyan ízt, amit nem tudtam volna leírni."

"Ahogy ott feküdtem, akaratlanul beszívtam a magyar föld szagát. Beivódott a körmöm alá, és poros lett tőle a cipőm talpa. A magyar nap barnította le a bőröm, és szívta ki a hajam végét. Ezt elviszem magammal, ezt a helyet akaratlanul is. Tudtam, hogy számolni fogom a napokat, amíg visszajöhetek."