Tiszta Amerika

Ilyet is csak az amerikaik tudnak: http://obamahugblog.com/ egy blog az elnökről és az ő öleléseiről. Vajon miért érzem úgy, hogy nálunk ez nem menne, mert itt legfeljebb meleg kézszorításokat vagy vállveregetéseket láthatnánk. És ez most nyilván nem a politikáról szól. Ha nem is vagytok oda az országért, abban egyet érthettek velem, hogy ölelni és megölelve lenni jó!

Vajon mit tudnak ők, amit mi nem? Nemrég ezen gondolkodtam, Elizabeth Bard Ebéd Párizsban c. könyvét olvasva. Bár a regény Párizsban játszódik és egy amerikai szemüvegén át mutatja meg a franciákat, nagyon sokat mutat a tengeren túliakról is. Íme némi ízelítő:

"Itt (mondja Gwendal, a francia) nem így mennek a dolgok. Ha csak egy kicsit is többre vágysz, ha csak egy kicsit is ki akarsz tűnni a tömegből, rögtön megkapod a magadét. Mindenkinek egyformának kell lennie.

Gwendal összes eddigi története közül ez rázott meg legjobban. (Elizabeth) Nekem még soha életemben nem mondta senki, hogy amit el szeretnék érni, az lehetetlenség - hogy nem lehetek az, aki lenni akarok."

"Az országom mentalitásához most is ragaszkodom  ahhoz, hogy legyünk optimisták és keressük az új lehetőségeket, hiszen a föld tele van jóakaratú opportunistákkal, akik szívesen szóba állnak az ígéretes tehetségekkel." 

Nem mellesleg a könyv remek, mert humoros, elgondolkodtató, szívhez szóló, motiváló, teli ígéretes receptekkel. Megmutatja, hogy lehet szeretni az újat, az ismeretlent, a kockázatosat úgy is, hogy közben önmagunk maradunk, a gyökereinkkel, a múltunkkal együtt. Kötelező!