Nőnap

Azon elmélkedtem, hogy milyen furcsa ünnep ez a nőnap, amikor a férfiakra elvárás nehezedik, hogy virággal köszöntsék a körülöttük, velük élő nőket, mintegy megköszönve, hogy vannak. Én nagyon szeretem a figyelmességet, de azt gondolom, talán azzal kellene kezdeni, hogy a nők először maguk örüljenek annak, hogy nőnek születtek, maguk ünnepeljék a nőiességüket. Ne a férfiaktól várják el, hogy olyan tükröt mutassanak, amiben szépnek látszanak, hanem érezzék magukat nőnek, boldog nőnek. A férfiak ettől úgyis olyan boldogok lennének, hogy annak kimutatására az összes tavaszi virág is kevés lenne. Ezt nem könnyű és talán nem is lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de arra kérek ma minden nőt, aki ezt a bejegyzést olvassa (és írja), hogy szánjon egy kis időt arra, hogy elgondolkodjon, miért is örülhet annak, hogy nőnek született!