Vihar

Izgalmas volt a tegnap estém. Érződött, mondták is, hogy jön az eső. De arra nem számítottam, hogy ilyen borzasztó szél lesz, aztán órákon keresztül villámlik és mennydörög. Nem lehetett tudni, hogy az égzengés miatt lesz-e áram, mibe csap bele a villám, és az üvöltő szél meghagy-e valamit az erkélyből. Szerencsére a kissé megtépázott virágokat, és az ágyúdörgés miatti állandó felébredést leszámítva kár nem esett. Érzi azonban ilyenkor az ember, hogy fent úgy játszanak velünk, mint a kis bábukkal... Pedig amúgy szeretem a viharokat, a villámlás és a dörgés sem zavar gyermekkoromtól fogva. Szegény régi Ali kutyánk tudott ilyenkor borzasztóan rettegni, alig győztük megnyugtatni szegényt. Aztán amikor egy délutáni nyári vihar után újra kisütött a nap, lehetett mezítláb tapicskolni a meleg vizű tócsákban...