Metropol-ajánló: Vass Virág

Olvastok Metropolt? Én minden reggel elcsípek egyet a Boráros téren, mert a munkahelyem felé vezető út éppen elég arra, hogy átfussam a számomra érdekes írásokat, híreket. Egyébként csak internetes "napilapokat" olvasok, így egy kicsit olyan, mintha lenne egy fix napilap-előfizetésem. 

Két kedvencem van a rendszeres rovatok között, az egyik Frei Tamás, a másik pedig Vass Virág. Mindkét szerzőt regényíróként is nagyon szeretem, a rövid cikkekben sem hazudtolják meg magukat. Az újság internetes oldalán visszakereshetőek az írások. 

Ajánlóként jöjjön néhány részlet Vass Virág legutóbbi - számomra meglehetősen elgondolkodtató írásaiból:

"Látom az arcán, hogy elrontom a mulatságát. Laura meglehetősen technokrata módon közelíti meg a szexet, tizenkét és tizennégy éves kora között naponta lógott a pornóoldalakon, hogy megfelelően tájékozott legyen. Mi – nagykorúként – nonstop videotékából kölcsönöztük a VHS-kazettákat, és ha olykor-olykor a Micsoda nő meg az Angyalok városa közé becsúszott a Forró rágógumi, azt a dzsekink mögé rejtve kellett hazacsempészni az éjszaka leple alatt. Szerettem nézni, ahogy a dobozban egymásra gerjed két ember, kábé úgy, mint egy tudományos-fantasztikus filmet, ahol más szabályok uralkodnak, mint a saját világomban. Semmit sem mondtunk ki túl korán, és senki sem került szorongató vagy méltatlan helyzetbe.

A Reddit internetes oldal nemrégiben felmérést készített arról, hogy mit sugall a mindenhonnan rájuk zúduló pornódömping a fiatal nőknek. A következő válaszokat kapták:

Hogy a testük nem elég kívánatos. Hogy a szex kizárólag a férfiak élvezetét szolgálja. Hogy ugyanazt a teljesítményt kell nyújtaniuk az ágyban, mint egy pornószínésznőnek, különben nincs sok esélyük a tartós kapcsolatra. Hogy bármely két heteroszexuális nő között ébredhet szexuális vonzalom, ha éppen unatkoznak. Senki sem említette a félszeg, ideges – verbális és nem verbális – tapogatózásokat. Az éjszakába nyúló SMS-ezgetéseket. És hogy egy nő számára – tizennyolc és kilencvennyolc között – a legszexibb dolog a világon, ha úgy érzi, kívánják, és bátran önmagát adhatja."

"Fiatalkoromban jó sok időt elvesztegettem önámításokra és elméletekre. Hosszú-hosszú évekbe került, mire megértettem, hogy nem feltétlenül úgy tudok meg többet magamról és a világról, ha önsegítő könyveket bújok, és a barátnőimmel részletesen analizálom, hogy – mondjuk – milyen társ passzolna hozzám. Sokkal előbbre jutok, ha a meglévő partnerem jelzéseire figyelek, vagy ha éppen nincsen, veszem a tornacipőmet, elmegyek kirándulni, szórakozni, tanulni, élni. Megélem, milyen az, ha valakit halálra idegesítek vagy éppen megnevettetek. Dobálózhattam agyonhasznált szakkifejezésekkel, csakis konkrét megmérettetésekből és visszajelzésekből kezdtem pedzegetni, ki is vagyok én, és hogyan működök.

Legtöbbet persze a csalódásaimból tanultam. Az ember felkiált, nyavalyog, hisztériázik, mert megsebezték, elveszített valakit, méltánytalanság érte, és nem érti, miért. Aztán ami érthetetlen, fájdalmas és megalázó – nem is olyan sok idő után –, frappánsan és csodálatosan beleilleszkedik életünk rendjébe.

Az önismeret kultuszában önmagunk analizálásával próbáljuk az életből a kudarcot, a rizikót kispórolni. Életvezetési tanácsadótól guruig rohangálunk, pszichológiai oldalakat bújunk, mert a pofáraeséseket szeretnénk megúszni. Furcsa paradoxon ez, hisz éppen a problémáink, keserveink formálnak rajtunk a legtöbbet. "