Szent Johanna

Tegnap este teljesült egy nagyon régi vágyam, és végre eljutottam a Nemzeti Színházba. Ez elég furcsa, hiszen már 7 éve Budapesten élek, mégsem voltam még az épületen belül. Nekem a külseje mindig nagyon tetszett, és most a belsőt látva azt gondolom, hogy teljesen egységben van, gyönyörű. A leginkább az nyűgözött le, hogy milyen fantasztikus színpadtechnika működik, minden adott ahhoz, hogy a kreativitás szárnyalhasson. A Szent Johannában pedig szárnyalt is. Eleinte nekem kicsit idegenül hatottak a furcsa megoldások, a műtyúkok és a laptopok, de a második felvonásra abszolút megbarátkoztam vele, sőt azt gondolom, hogy a korhűbb megoldások nem "ütöttek" volna ekkorát. Sőt az Alföldi Róberttől nem szokatlan meztelenség sem öncélú. A tegnapi posztom után tovább elmélkedhettem azon, hogy milyen csodás, amikor az emberi kreativitás utat tör magának és kibontakozhat...