André

A hétvégén volt szerencsém látni az André Kertész képeiből összeállított kiállítást a Nemzeti Múzeumban. A kiállítást mindenkinek ajánlom, több ok miatt is.

Egyrészt én nagyon szeretem a képeit.

Másrészt Kertész egy világhírű magyar, aki óriási hatást gyakorolt a fotóművészetre.

Harmadrészt mert baromi érdekes, hogy a korai képei nagyon kicsiben vannak kiállítva, és a látogatók kapnak egy-egy nagyítót, és azzal lehet a képeket nézegetni.

Negyedrészt pedig azért, mert engem nagyon elgondolkodtatott az élete, hogy milyen relatív a dolgok megítélése, hogy egy világhírű művész, aki New Yorkban él, jó állása van, mennyire magányos tudott lenni.

A kiállításon meg lehet nézni egy vele készült 1984-es interjút, ahol az ifjú Kepes András Bandi bácsiként beszélget vele. Vicces volt, ahogy az akkor World Press Photo-kiállításról beszéltek, és azt kérdezte a riporter, miért van az, hogy a kiállítás képei túlnyomorészt háborút, vért, szenvedést mutatnak. Vajon az miért van, hogy ez semmit sem változott?

Érdekes az is, hogy Kertész képein, aki a háború alatt is fotózott, egyáltalán nem ez látszik. A háborús képei vidámabbak, mint a későbbi, New Yorkban készített magányos képek...