Hangulat

Egy február végi esős napra, tavaszra várva...

Babits Mihály: Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szívünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
Szorítsd, ki unod a valót.
Hímezz belőlük
Fázó lelkedre gyöngyös takarót.