Müller Pétertől

Lelked - mint az enyém és mindenkié - önvédelemre van állítva. Ahhoz, hogy befogadj valakit, ki kell nyitnod magad.

Mindenki a saját várában él. És nehezen engedi le a felvonóhidat. Nem vesszük észre, hogy zárva vagyunk. Hogy miattunk nem jönnek. Nem hallanak vagy éreznek belülről hívó szót. 

Én ezt sokszor megtapasztaltam, míg fiatal voltam. Nem jöttek. Én meg nem mentem. Pedig vonzó fiú voltam. Csak zárva voltam. Falakat kellett áttörnie annak, aki hozzám akart férni. Ez nem csak gátlás - önzés is. Egoizmus. Önvédelem.

Nem csak testünk, lelkünk is ad láthatatlan hívójeleket. Ezt persze nemigen lehet elválasztani az erotikától, de néha, ha sikerül, tisztán fölismeri az ember azt a másik hullámhosszt, amely ha rád talál, nem biztos, hogy ölelés lesz belőle, nem biztos, hogy szerelem - lehet, hogy barátság.

Sok embert ismertem, aki szeret, vagy szeretné, hogy szeressék - de zárva van. Nem ismeri a "bármikor, bárkivel lehet" felelőtlen állapotát, ami egy nyitott lélek számára nem is olyan lehetetlenség, hiszen mindenki ember és mindenki egyedül van.

Forrás: http://www.life.hu