Őszi hangulat

Robert Burns-Nyugati szél

Nyugati szél s vad puskaszó

a kedves ősz futára;

rebbentve rajt repül a fajd

hangafüves határba.

A gazdaszem most szívesen

néz ringó, ért kalászra;

a hold ragyog, kószálgatok

s az álmom ő, a drága.

Fogoly termő mezőkre száll,

hegy csal szelíd liléket,

szalonka völgyeket szeret,

gém forrásos vidéket;

galamb helye: lomb sűrűje,

min emberszem se lát át,

kökény-bozót bujtat rigót,

vadrózsalomb poszátát.

Örömeit vad és szelíd

madár künn megtalálja;

ez rajba száll, csapatba áll,

az úgy boldog, ha árva.

El innen, el! Riaszt a hely,

vidéke zord vadásznak,

ne halljam itt vad hangjait

s rángó szárnyat se lássak!

Csodás az est, Peggym, szeresd,

suhog a fecske szárnya;

az ég be kék, s a szép vidék

bágyadt-zöld s barna sárga;

menjünk vigan s nézd boldogan,

mit friss szem megcsodálhat;

vetés sora s galagonya és mennyi boldog állat.

Halkan megyünk, beszélgetünk

s csak holdunk lát, a fényes,

derekadon erős karom

s vallom: szeretlek, édes!

A rózsatő, ha jő eső,

a gazdaszem kalásznak

úgy nem örül s nem lelkesül,

mint én drágám, ha látlak!