Nőnapra

Nekünk, magunknak, egymásnak - csak azt kívánom, hogy legyünk önmagunk!

Ajándékként két nagyon okos írás:

Az ideális nőnek a mai korban egyetlen dolga van: hogy önmagára ébredjen... hogy önmaga legyen! Ez nem önzést jelent. Ez a saját középpontja megtalálását. Igazi valója megtalálását. ... A nőnek föl kell ébrednie. Megtalálnia önmagát. S ha ez sikerül, sok mindent másképp lát majd. Tiszta szemmel tud, például, egy férfira nézni. És nem úgy, mint akitől mindenben függ, és hogy nélküle nem élet az élete. Jobban viseli a magányt, és bölcsebben irányítja párkapcsolatát. Bölcsebb anya lesz. És jobb feleség - aki tudja, hol van az önfeláldozás határa. Szeretni ezután is tud majd, odaadóan, szerelmesen, sőt halálosan szerelmesen - de függő helyzetbe nem kerül miatta, soha. 

Mülller Péter: Az ideális nő (Nők Lapja 2014/10. szám)

"De én tökéletlen szeretnék lenni. Vagyis valóságos. Szeretném, ha nemcsak az lenne kötelezően ajánlott, hogy ’egy nő lehet fáradt, egy anya sohasem’, de az is, ha azt gondolom, amennyiben a gyerek még egyszer megnyekken, akkor fogom magam, elindulok világgá és vissza se nézek!

Ha a Vekerdy kicsit hangosabban mondaná és jó sokszor, hogy a gyerek leszívja a csontvelőt is a szülőről és a gyerek fárasztó dolog, tessék néha megszabadulni tőle. Hogy nem kell tökéletes testű vérbő dögnek lennem és ezzel a testtel kiszolgálnom az alfahímet, hanem csak úgy, az én pohos emberemmel dugni jóízűeket a saját és a közös örömünkre, még csak nem is gyerekcsinálás céljából. Szeretném, ha a magam ritmusában megöregedhetnék és ezt mások is tudomásul vennék és ennek érdekében Hernádi Judit szóvá tenné, ha huszonéves ropilábú viaszmúmiává photoshopolják annak a lapnak a címlapján, ami állítólag évtizedek óta értünk, nekünk íródik. ... Szeretném, ha Feldmáron kívül más is kimondaná, hogy nem bűn egy szar kapcsolatból kilépni. Szeretném, ha nem kéne csököttnek éreznem magam amiatt, mert nem ’alkotok’, mert nincs kedvem felmosni, mert smink nélkül mentem bevásárolni  és utálok sütni. És emiatt nem néznének le, nem tartanának tökéletlennek. Sem egy újság, sem egy tévéműsor, de még a szomszédasszony sem. Szeretném, ha nemcsak facebook megosztások születnének arról, milyen fontos, hogy ne ítélkezzünk és elfogadjuk egymást. Szeretném, ha senki nem úgy ápolgatná az önbecsülését, hogy megbánt, megsért, megaláz valaki mást. ... Szeretném, ha természetes lenne tökéletlennek lenni és nem kevernénk össze a görcsös megfelelést a maximalizmussal és az átlagos nem azt jelentené, hogy unalmas, hanem azt, egy közülünk.

A teljes írás: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/02/26/legy-tokeletes-no-ha-beledoglesz-akkor-is/