Milánó

Olyan szerencsés vagyok, hogy a héten néhány napot Milánóban tölthettem. Ez az út több szempontból is különleges volt számomra, egyrészt Olaszország miatt, másrészt mert egyedül utaztam, de azért is, mert a szomorkás, szürke novemberben jó egy kicsit feltöltődni. Erre ez a néhány nap tökéletesen alkalmas volt a napfény, a sok szépség, az emberek kedvessége, a divat, az épületek, a finomságok miatt. Biztosan része az ottani életérzésnek a magasabb életszínvonal, de abban is biztos vagyok, hogy nem ez az egyetlen ok. Része ennek az igényesség, a kedvesség, ami az embereket jellemzi és áthatja az ottani életet kezdve a reggeli kávétól az öltözködésen át a zenéig. Ebből próbáltam hazahozni.