Az ünnep csendes pillanataihoz

Mindenkinek, akinek ez az ünnep fájdalmat idéz fel, azt kívánom, élje meg az emlékezés segítségével az együtt töltött idő örömét is...

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze

a hallgatag országba érkezem,

s nem foghatod meg többet a kezem,

és nem fordulhatok el tévedezve.

Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,

s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:

csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,

késő tanács, imádság, minden eszme.

De ha felejtesz, s aztán valahogy

emlékezel reám, ne búslakodj,

mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt

nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,

százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,

semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

(Christina Rossetti: Emlékezz, fordítás: Kosztolányi Dezső)