Kövesd az üdvödet!

Néhány hete megvalósítottam egy régi álmom, és elkezdtem olaszt tanulni. Amikor megkérdezték, miért, azt mondtam, mert szeretem. Nem tudom, hasznos lesz-e, de annyi örömet szerez, amiért már most azt tudom mondani, megérte.

Egy számomra nagyon kedves ember szintén nekiállt megvalósítani valamit, amiben igazán megtalálhatja önmagát. Jó látni, hogy sugárzik tőle.

Mindenkinek, aki már elkezdte, és annak is, aki még hezitál, íme egy idézet a http://www.urban-eve.hu oldalról:

"Átadom a stafétát Joseph Campbellnek. Az ő legfontosabb tanítása a follow your bliss, vagyis kövesd az üdvödet – hogy mi is ez pontosan, a következő szövegből kiderül. 

Emlékszel Sinclair Lewis Babbitt c. regényének az utolsó sorára? “Egész életemben nem csináltam egy olyan dolgot sem, amit szerettem volna.” Ez az ember nem követte az üdvét. Egyszer szó szerint hallottam ezt a mondatot, amikor az egyetemen tanítottam. Még nem voltam nős, és gyakran ebédeltem, vacsoráztam benn a városban. Csütörtökönként szabadnaposak voltak a szolgálók, így a családok éttermekben ettek, mert otthon nem várta őket vacsora. Egyik ilyen este ott ültem a kedvenc étteremben, mellettem pedig egy család ült: apa, anya, és egy körülbelül 12 éves kisfiú. Az apa így szólt a fiához: “Idd meg a paradicsomlevedet.” Mire a fiú: “Nem akarom!” Erre az apa, hangosabban: “Idd meg a paradicsomlevedet!” Az anya közbeszólt: “Ne erőltess rá olyat, amit nem akar.” Az apa ránézett az anyára: “Nem élheti le az életét úgy, hogy azt csinál, amit akar. Ha azt csinálja, amit akar, akkor meghal. Nézz csak rám, én soha nem csináltam olyat, amit szerettem volna!” És arra gondoltam, “Úristen, ez az élő Babbitt!” Ez az ember soha nem követte az üdvét. Lehet, hogy sikeres vagy az életedben, de gondolj csak bele, milyen élet az? Mit ér, ha soha, semmit nem csináltál, amit szerettél volna? Mindig azt mondom a tanítványaimnak, menjenek, amerre a testük és a lelkük viszi üket, és ha megvan az érzés, akkor maradjanak benne, és ne hagyják, hogy bárki eltérítse őket.

Senki nem mondhatja meg, hogy Te mitől indulsz be – lehet, hogy a kertészkedésben találod meg az üdvödet, lehet, hogy tanítani szeretsz majd, vagy a világ leglelkesebb könyvelője leszel. Mindenben ott van a lehetőség, és egyik sem jobb, vagy “magasztosabb” a másiknál (különben sem lehet mindenki költő), mert ha Te attól leszel boldog, akkor tök mindegy, hogy ki mit gondol róla, vagy milyen másik pályára szántak. Ez nem lóverseny – csak magadnak tartozol elszámolással.

Szóval nyugi. Találd ki, hogy mit akarsz – ezt úgy kell, hogy figyeled, hogy mi az, amitől jól érzed magad, mi az, amit szívesen csinálsz akkor is, ha nem várja el senki. Ha megvan, tarts ki mellette, gürizz keményen, mert ha tényleg az éltet, akkor megér minden áldozatot – és nem adják ingyen, nem sétagalopp, sokszor fáj és nagyon nehéz, de megéri! Majd ha változnak a körülmények, akkor módosítod a tervedet (lehet! de tényleg! semmi baj nincs vele!), de, mint mondtam, mindig azzal foglalkozz, ami van. És soha ne azzal, hogy mások milyen címkéket aggatnak Rád, vagy miket várnak el, vagy hogy “az emberek”, “a társadalom”, “az anyám” satöbbi szerint milyen könnyen beskatulyázható kicsi droidnak kéne lenned. (Még egy idézet, a napokban láttam, annyira imádom: “Give me labels and I’ll make confetti”, vagyis aggass rám nyugodtan címkéket, konfettit csinálok belőle. Partytime! :D)

“Ne azt kérdezd, hogy a világnak mire van szüksége, hanem hogy mi az, amiről te életre kelsz. Mert a világnak leginkább eleven emberekre van szüksége“.

Amikor pedig azt csinálod, amit szeretsz, akkor vagy a leginkább önmagad. Nincs is ennél szebb."